A legtöbb terriert arra tenyésztették ki, hogy zsákmányát patkányt, rókát, borzot stb. még a föld alá is kövesse és megölje. Erre utal nevük is, a latin terra szó földet jelent. Habár a századok során a terrier fajták is változtak, külsejük elegánsabbá, finomabbá vált, ha arra kerülne a sor, ma is ugyan olyan jól végeznék eredeti munkájukat, mint mondjuk az 1800-as években. A terrierek ma is szenvedélyes, temperamentumos, bátor és intelligens, az emberekkel szemben pedig nagyon barátságos kutyák.
Norwich városa és Norfolk grófság egymás mellett fekszenek Kelet-Angliában. A körzet szántóföldekben bővelkedik, a legelőket klasszikus angol sövény választja el egymástól: ideális terep egereknek, patkányoknak, nyulaknak, egyszóval minden olyan kártevőnek, mely óriási gondot okoz a parasztoknak, ha nem tudnak hatékonyan küzdeni ellene. De Norwich környékén is akadtak kicsi, ügyes, vörösesbarna kutyák, akik rövid pórázon tartották a rágcsálókat, és e munkakörükben nagy hírnévre tettek szert. A korai tenyésztők egyike volt Jodrell Hopkins, aki egyetemi tanulmányai befejeztével béristállót alapított a Trumpington Street-en. Bevételeinek nagy része azonban nem a lovakból származott, hanem egy "Doggy" Lawrence névre hallgató úrral közösen vezetett vállalkozásból: aprócska vörös terriereket adtak el az egyetemistáknak, ugyanis kifejezetten divattá vált ilyen kutyát tartani, melyeket a vállalkozás telephelye után Trumpington terriereknek neveztek. 1930-ban a körzet kis vörös kutyáit általában norwich terriernek nevezték, álló vagy lelógó füllel, de a tenyésztők többsége inkább az álló fület részesítette előnyben. A Kennel Club 1932-ben ismerte el hivatalosan a fajtát norwich terrierként. Eddig a dátumig a tenyésztőket elsősorban kutyáik vadászösztöne érdekelte, de a hivatalos regisztrációval a fültartás elsődleges fontosságot kapott. Az első fajtaleírás még mindkét variációt engedélyezte, de mindkét típus önálló fajtaként fejlődött, mindkettőnek megvoltak a maga hívei, míg 1964 szeptemberében a Kennel Club engedélyezte a szeparációt. A felálló fülű egyedek megmaradtak Norwich terriernek, a lelógó fülűek pedig a Norfolk terrier elnevezést kapták.